Az elmúlt időszakban 2020. március 15-én lehettünk utoljára az imaházban istentiszteleten. Úgy voltunk ott azon az alkalmon, hogy sejtettük, az imaház beláthatatlan ideig üresen fog maradni. Az azóta eltelt időszakban nemcsak a dömsödi baptista imaházban nem voltak összejövetelek, de az ország más gyülekezeteiben és más egyházak kezelésében lévő templomokban sem.

Az istentiszteleti alkalmakat televízión, számítógépen, telefonon és egyéb hírközlési eszközökön tudjuk megnézni, meghallgatni azóta. A napokban megjelent egy kérdés az interneten: „Vajon lehet‑e a templomi részvételt monitorral és kamerával helyettesíteni?” Az fogalmazódott meg bennem, és vallom is azt, hogy nem lehet.

Ma nem az egyházak üldözését éljük át, hanem – átgondolva a járvány miatti helyzetet – sem a környezetünkben lévő testvéreinkre, sem magunkra nem akarunk elhordozhatatlan terheket róni. Eljött az az idő, amikor szeretnénk ott lenni az imaházakban, a templomokban, de nincs lehetőség rá. Nem azért, mert megöregedtünk; nem azért, mert betegek lettünk; nem azért, mert más „fontosabb” dolgunk van, hanem mert maga az élet hozta ezt a nehezen viselhető helyzetet. A hírközlési csatornákon lévő online istentiszteletek segítenek, de nem pótolják a valós közösség hiányát.

Mivel Dömsödön az imaház körül voltak javításra, alakításra szoruló technikai dolgok, elhatároztam, hogy a sok időmből erre is fordítok ebben a helyzetben.

Riasztó csend fogadott az imaház ajtaján belépve, de maga az épület sugározta azt a békességet keltő, mindentől félrevonuló helyet, melyet nem lehetett nem észrevenni. Visszaemlékezve az itt elhangzott igei gondolatokra, nagyon meghatott, hogy most itt egy istentiszteleti hely csendjében vagyok.

Leültem a megszokott helyemre, és mintha az imaházi padokban ott lettek volna mindazok, akikkel mindig találkozni szoktam. Mindenkit láttam a maga helyén. Közösen imádkozva kértük a Mindenható Atyánkat, hogy tegye lehetővé újból az alkalmak megtartását.

Tegye lehetővé azt is, hogy ha korábban néha talán fáradtan, álmosan inkább otthon maradtunk is, ez a hely lehessen imádságaink háza és helye. Kérem Istent, hogy semmi ne legyen, ami távol tart bennünket ettől a helytől, hanem érezzük, hogy ez az első otthonunk, ahol Vele lehetünk!