Annak ellenére, hogy körzetünk gyülekezetei közel vannak egymáshoz, ritkán adódnak olyan alkalmak, amikor közösen tudunk együtt lenni. Ez nem feltétlenül rossz dolog, mert nyilván minden gyülekezetnek megvan a saját élete még egy körzeten belül is, de az idei virágvasárnapon és húsvétkor úgy éreztük Dömsödön, hogy jó lenne újra közösségben lenni és együtt ünnepelni, dicsérni a feltámadott Jézus Krisztust.

Így felbátorodva virágvasárnap a délelőtti alkalmunk után átmentünk Kiskunlacházára. Örömmel vettünk részt az ottani istentiszteleten, ahol főként az énekkar tagjai készültek szolgálatokkal, versekkel, énekekkel. Nagy öröm volt ez az ottani testvéreknek, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket.

A közösség építése folytatódott húsvét délután is, amikor a dömsödi gyülekezet nagy része átment Dunavecsére az ottani ünnepi istentiszteletre. Még Kiskunlacházáról is eljött néhány testvér, így mondhatjuk, hogy tele volt a dunavecsei imaház. A körzeti alkalomról nem szerettünk volna elrohanni, így kivételesen inkább elhagytuk a húsvét délutáni összejövetelt Dömsödön, amire még soha nem volt példa. Ahogy arra sem sokszor, hogy a körzet testvérisége együtt úrvacsorázzon kifejezve ezáltal az együvé tartozást is. Most Dunavecsén az énekkar énekei, a sok vers és egyéb szolgálatok mellett erre is lehetőség adódott az ünnepen.

Hálás szívvel gondolunk vissza ezekre az alkalmakra, megtapasztalva az Isten gondviselő szeretetét és a testvéri közösség örömét.