Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.

Máté evangéliuma 5. rész 6. verse

Az elmúlt hetekben magával ragadott egy amerikai TV sorozat, mely Jézus életét dolgozza fel az evangéliumok alapján. A sorozatot az teszi érdekessé, hogy az egyes epizódokban Jézus mellett nagy szerepet kapnak azok az emberek is, akikre Ő pozitív hatással volt. Láthatjuk, hogy honnan, milyen mély helyzetből emelhette ki Pétert, Mátét, és a többi tanítványt, Magdalai Máriát, a Bethesda-tavi bénát és a többi beteget, és hogy ezek az emberek hogyan élték meg a szabadulást, miért lettek Jézus követői. Én úgy fogalmaztam meg magamban, hogy a jeleket és csodákat látva vágytak Jézus közelében maradni, mert vágyták megtudni a Tőle jövő igazságot.

A sorozat azt sem rejti véka alá, hogy attól, hogy valaki Jézus követője lesz, még nem lesz hirtelen szent ember. Nagyon jól ki van ábrázolva a tanítványok közötti rivalizálás, néha ellenségeskedés, a samáriai emberek iránti dühük, a kétségeik, a botladozásaik. Nem mindenkinek ajánlanám a sorozatot, mert ugyan a Bibliát hűen követi, mégis nagyon sok kitalált cselekmény és párbeszéd van az egyes epizódokban, melyek csak a fantázia szüleményei. Mégis a sokszor csupán néhány bibliaversben megfogal­mazott bibliai történetek ezektől valahogyan még inkább élővé, még jelentősebbé váltak számomra. Komolyan elgondolkodtattak a látottak, hogy vajon én hogyan reagáltam volna a filmben látott különböző helyzetekben? Vagy még inkább, most a jelenben, mint Jézus jelenkori tanítványa vajon jól csinálom‑e, amit csinálok? Tényleg úgy élek‑e, úgy teszek‑e, ahogy Jézus szeretné? „Ó, de remeg a szívem! Vajon Jézus, Mesterem, hogy lesz vélem megelégedve?” – mondja az egyik énekünk.

Azt hiszem, hogy jó, ha időnként felteszünk magunknak ilyen kérdéseket. De csak úgy találjuk meg a válaszokat is, ha keressük az igazságot. Azt olvastuk, hogy „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”. Nagyon tetszik nekem ez a kép, hogy „éheznek és szomjaznak az igazságra”. Ez a kifejezés egy nagyon erős vágyat, késztetést fogalmaz meg. Úgy kellene vágynunk a Bibliai igazságok megértésére, mint ahogy egy forró sivatagban eltévedt, már teljesen erőtlen ember vágyik egy pohár vízre. Vagy úgy, mint ahogy egy több napja éhező koldus vágyik korgó gyomorral egy falat kenyérre. Így kellene vágynunk Isten akaratának, az igazságnak a megismerésére.

Baptista gyülekezetekben ismerjük a „Törekvők órája” kifejezést, ami egy kicsit ezt fejezi ki. Fiatalok erőfeszítéseket tesznek azért, hogy jobban megismerjék Istent és az Ő igazságát. Erre törekednek teljes szívből. Azután a bemerítkezéssel talán sokan elértnek érzik a célt, és ez a törekvés egy kicsit megkopik, ahogy telnek az évek. Pedig Jézus tanítványaiként nem szabad abbahagynunk a tanulást, Isten igazságának megismerését. Nem szoktunk belegondolni, de a „tanítvány” név mai szóval azt jelenti, hogy „akiket tanítanak”. Ezért tanulnunk kell nekünk is az igazságot, mely nem könnyű feladat. Még Pál az Istennel való szoros kapcsolatában, sok-sok igehirdetés után is azt írja a Korinthusiaknak önmagáról, hogy „Most még csak töredékes a tudásom..”. Számunkra is apránként nyílik meg az ige, és mindig csak az aktuális lelki érettségünknek megfelelő tudást fogjuk megkapni. Fejlődnünk kell lelkileg folyamatosan, de ez csak úgy fog sikerülni, ha van bennünk vágy a tanulásra.

Egyszer feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is jövök én el az imaházba. Persze leginkább azért, mert hétről-hétre szeretnék Istennel találkozni és kifejezni tiszteletemet és hálámat Neki. De azért is, hogy testvéreimmel a gyülekezetben találkozzam. Azonban akkor, amikor ez a kérdés előjött bennem, egy kis töprengés után eszembe jutott az is, hogy „tanulni” jövök. Ez itt egy iskolapad, ahol Isten a lelkipásztort felhasználva tanít bennünket az igazságaira. Ez a mi „törekvők óránk”.

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Ez egy nagyszerű ígéret: mindig meg leszünk elégíttetve, ha vágyunk az igazságra. Egy kicsit a néhány hete történt lelkipásztor beiktatási ünnepre gondolva hadd mondjam el, hogy szerintem ez az ígéret most részben beteljesedett rajtunk. Reményeim szerint mindannyian azért vagyunk az istentiszteleten vasárnapról-vasárnapra, mert éhezzük és szomjazzuk az igazságot. És azt biztosan tudom, hogy most – ahogy a bibliavers mondja – nagyon boldogok vagyunk. Hosszú 2 év után megelégíttetve lettünk egy lelkipásztorral és a családjával, akik majd Isten igazságát fogják nekünk közvetíteni.

De nem szabad itt megállnunk, mintha elértük volna a célt. A gyülekezetben vagy a gyülekezetünkön kívül is lehetnek olyanok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, és lehet, hogy ők pont rád várnak évek óta, hogy Isten igazságát elvidd hozzájuk. Jézus így imádkozik értünk a főpapi imádságában: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (János 17:17–21)

Feladatunk van, ami nagy felelősség. Jézus tanítványaiként folyamatosan tanulnunk kell az Isteni igazságokat és továbbadni. Tökéletlenek vagyunk, mint Jézus tanítványai is azok voltak, de ahogy Isten őket is hatékony eszközzé formálta, úgy tud bennünket is formálni. És akkor már nem kell remegjen a szívünk, hogy „Vajon Jézus, Mesterem, hogy lesz vélem megelégedve...”.