Sok évvel ezelőtt került hozzám az alábbi levél, melyet id. Tassi Imre (Búsné Cunka és Várkonyiné Mariska édesapja) írt édesapámnak 1939. március végén, nagyon közel a II. világháború kitöréséhez. Megosztom ezt a levelet, mert az akkori zavaros időszakban leírt bátorító szavak talán ma hozzánk is szólhatnak.

Kedves Pálfi Józsi testvérem és rokonkám!

Nem nagy örömmel olvastam az Eszter leveléből, hogy a szerencse ismét kedvezett részedre, t.i, hogy újból el kellett menned Pécsre katonának. Már az is baj, ha ilyen embernek távol kell lenni a családi körtől, de még nagyobb baj, ha arra lehet számítani, hogy a mai zavaros körülmények közt hamarosan kikerülhet a frontra is. A Tótocskák alávaló magatartása könnyen belesodorhatja Magyarországot a háborúba, ami hacsak a Tótokkal lenne nem is volna olyan nagy baj. De viszont nem tudni, hogyha elindul a lavina, hát hol áll meg! Annyi bizonyos, hogy mindenre el kell készülve lennünk, jóra is, rosszra is.

Most azért nem írhatok mást neked, mint, hogy légy jó hívő ott is ahol vagy, s ha megőrzöd lelki nyugalmadat, hit tekinteted az Úrra veted, Ő megtart minden veszélyben, bajban. Erről már sokat tudnak beszélni a hivők. Sok megpróbáltatáson mentem át én is, de az Úr velem volt! Erről mindig tanúskodhatok! Minden tekintetben rossz hírek hangzanak a világpolitikában, de az ige azt mondja: Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van tirátok. Ez az ige egyszer már boldoggá tett. A bajban! És a másik: Elesnek mellőled ezeren, jobb kezet felöl tízezeren, de tehozzád nem közelít.

Valami jó újságot nem igen tudok. A Molnár bácsi nehéz beteg.

Egyébként megvagyunk meglehetős jól hála az Úrnak, kívánom rád a Mindenható Isten leggazdagabb áldását, és békéjét is. Az egész család üdvözletét küldi, még a kis apró is, a Pálfi Józsi bátyának.

Áldjon meg az Úr!

Tassi Imre

Írta az Eszter, hogy az András is ott van (Greifestán). Annak is írok, add át.