Almási bácsi, aki a dömsödi körzet lelkipásztora volt az 1960-as, 1970-es években, mondott egy példázatot arról, hogy hogyan imádkozzunk. Tőle tanultuk mi is, de ezeket a gondolatokat akkor jegyeztem meg jól, amikor Viczián János testvér újból felelevenítette Almási bácsi temetésén 1987-ben – említve, hogy őtőle tanulta ő is.

Almási bácsi az idén januárban lett volna 100 éves. Emlékezzünk rá a példázattal, amivel bennünket tanított:

Az ujjaink felelősségteljes feladatot rónak ki ránk. Mivel a kezünkön öt ujj található, így azok az imádkozásainkban vezethetnek, hogy megmutassák, kikért és miként imádkozzunk, imádkozzak:

Hüvelykujj: a legközelebb áll a szívhez, így arra figyelmeztet, hogy a hozzám legközelebb állókért imádkozzak.

Mutatóujj: az Isten felé mutat, így emlékeztet, hogy azokért imádkozzak, akik megmutatták, megmutatják az utat az örök élet felé.

Középső ujj: az ember legnagyobb, leghosszabb ujja, ezért a világ nagyjaiért buzdít imádságra.

Gyűrűsujj: ez a leggyengébb ujjunk, ez arra figyelmeztet, hogy a leggyengébbekért imádkozzak, úgy lelki, mint a testi élet területén.

Kisujj: ez vagyok én, a sor végén, a legkisebb és a legutolsó, akiért utolsóként imádkozzak.