2000. november 26-án délután jubileumi alkalomra gyűltünk össze a dömsödi imaházba megünnepelni a gyülekezet énekkarának 110 éves évfordulóját. Erre az eseményre a Békehírnök oldalain keresztül meghívtuk mindazokat, akik valamikor énekkarunk tagjai voltak. Sokan el is jöttek, hogy velünk ünnepeljenek.

A vendégszolgálatot Nagy János, nyugalmazott lelkipásztor testvér végezte, aki az Ézsaiás 12:1–6 igeversek alapján hirdette Isten üzenetét. Nagy testvér szolgálatával a folyamatos éneklésre buzdította a gyülekezetet. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy minden életkörülményre, gondra, örömre találunk megfelelő éneket, melyekre sok ismert példát is hozott: Ha néha-néha bús vagyok... (szomorúságra); Dicsérd az Urat én lelkem... (örömre); Ó, lenne bár oltár szívem... (hálaadásra); Legdrágább kincsem itt nekem... (bizonyságtételre mások felé) – és sorolta tovább azokat az énekeket, amik a különböző élethelyzetekben aktuálisak lehetnek.

Nagy testvér kihangsúlyozta azt is, hogy az énekek szövege, dallama akkor jó, ha szent mind a kettő. Szent szövegre lehet csak szent dallamot írni. Vannak, akik világi dallamra próbálnak szent szöveget írni, de ez nem működik. A Bibliából tudjuk, hogy Dávid különösen magasra emelte az éneklés kultuszát. Jó lenne ezt nem megrontani, hanem továbbadni. Amikor énekelünk, legyen az is a tudatunkban, hogy Istennek éneklünk és az Ő országában is folytatjuk ezt a szolgálatot.

Az ünnep fényét emelte az a sok karének, melyet természetesen az ünnepelt énekkar adott elő Vasadi Lajosné és Pálfi Noémi karvezetők vezetésével. Felemelő volt látni és hallgatni az egykori tagokkal kibővített énekkar szolgálatait, melyek között olyan ismert dallamok csendültek fel, mint a Hűséged végtelen Atyám, nagy Isten...; Ki lakik az Isten rejtekében...; Mert úgy szerette Isten e világot...; Örvendtem, mikor mondták nekem...; Az Úr őrizőm, pajzsom és szabadítóm...

Az ünnepségről fennmaradt néhány hangfelvétel és egy-két gyengébb minőségű fotó is. Idézzük fel együtt az ünnepet ezekkel az emlékekkel, már csak azért is, mert mindez éppen 20 éve történt, tehát az énekkar idén szintén jubileumát ünnepli. Köszöntjük a 130 éves dömsödi baptista énekkart!

110 éves a baptista gyülekezet énekkara

A következő visszaemlékezést Vasadi Lajos, a gyülekezet lelkipásztora olvasta fel a jubileumi ünnepségen.

Történelmi feljegyzések szerint 1890 óta folyik többszólamú éneklés a dömsödi baptista gyülekezetben. Az első húsz évben feltehetően időszakosan, ünnepnapokon és alkalmanként énekelt az énekkar.

A baptista gyülekezetekben az Istent dicsérő éneklés fontos helyet foglalt el kezdettől fogva. A gyülekezetek megalakulását hamarosan követte az énekkarok megalakulása is. Az ének a költészet szabályai szerint leírt imádság, mely tartalmának, hangulatának megfelelő dallammal van ellátva. Az irodalmi igényesség és a zeneművészet segítségével az ének lélekemelő hatást gyakorol a hallgatókra. Az éneknek és zenének nagy hatása van: mozgósít, megnyugtat, örömre derít, kifejezi érzéseinket.

A Bibliából tudjuk, hogy már az ószövetségi gyülekezetben is milyen jelentős volt az ének és a zene. Az újszövetségi gyülekezetek életében szintén több utalást találunk az éneklésre vonatkozóan. Az istentisztelet éneklés nélkül nagyon szimpla lenne; a többszólamú éneklés jelentősen emeli az áhítatot, színessé teszi.

Az első időkben kiemelkedő személyek voltak az énektanításban: id. Molnár Sándor (1869−1951) és felesége, született Gyökeres Margit. Ekkor még kézzel másolták az énekeket, és hallás után tanulták meg az énekesek. Sok időt fordítottak az ének tanulására, de örömük volt benne, lelki élményt jelentett számukra.

Gudmann Gábor nyomdász volt, jól beszélt németül, jártas volt az irodalomban, jó munkatárs volt az énekek németből magyarra fordításában. Fiatalos buzgóságával sokat segített az énekek tanításában, irodalmi munkásságával más énekkaroknak is jó szolgálatot tett. Sajnos fiatalon meghalt, nem folytathatta hosszú ideig a dabi baptista gyülekezetben az énekkar tanítását.

Szabadi F. Gusztáv a magyarországi baptista közösségben kiemelkedő személyiség volt. Többször járt Dömsödön – Gudmann Gábornak jó barátja volt -, ő is segített az énekkarok szervezésében, tehetséges zenész is volt.

1910 óta folyamatosan működik a dömsödi baptista gyülekezetben énekkar. Ebben az évben költözött Fülöpszállásról Dömsödre Rácz Miklós. Az ének és zene területén tehetséges fiatalember volt, az I. világháborúig ő vezette az énekkart. A háború elvont férfiakat az énekkarból, lefékezte a munkát, de Isten gondoskodott utánpótlásról.

Id. Tassi Imre (1901- 1944) vette át a háború alatt az énekkar vezetését. Tehetséges fiatalember volt ő is az ének és zene területén. Rövid idő alatt jelentős zeneismeretre tett szert, néhány év alatt gyakorlott karmester lett. Kisegítő karmesterek voltak mellette: id. Tassi Mihály, id. Várkonyi Sándor és Kovács Gábor. Ebben az időben hetenként háromszor is tartottak énekórát. Lelkesen és színvonalasan énekeltek, a gyülekezetre jó hatással volt az énekkar szolgálata. Az 1920-as évektől vonószenekar is működött a gyülekezetben, ennek is id. Tassi Imre volt a vezetője.

Ifjú Tassi Imre (1923−1994) vette át édesapjától az énekkar vezetését 1938-ban. A leghosszabb ideig ő vezette a dömsödi baptista énekkart, tehetséges zenész volt. Öt évtizedes karvezetői szolgálata alatt többen is voltak mellette karvezetők: id. Kovács József, Tassi Mihály, Tassi Béla, Kovács Károly, Mucsi Aladár és Almási Tibor.

1988-ban tette le a karvezetői szolgálatot. Hűsége példás volt, nem fáradt bele egy fél évszázad alatt sem az énekórák tartásába. Jó memóriája volt, ismerte a több kötetnyi baptista énekanyag szövegét, kottáját szinte teljesen. Hisszük, hogy munkája nem volt hiábavaló és jutalma bőséges lesz Istentől.

A dömsödi baptista gyülekezet énekkara énekelt a korábbi időben nagyobb énekkari rendezvényeken: Budapesten, Kiskőrösön, Soltvadkerten, állami ünnepeken, ökumenikus alkalmakon, több gyülekezetben voltak vendégszolgálaton. Szeretnénk, ha az énekkar a jelenben is betöltené Istentől rendelt feladatát, jól képviselné az evangéliumi éneklést.

Szolgáló testvérek

Kiemelve jelöltük meg az énekkar azon tagjait, akik állandó tagok voltak a jubileum idején.

Fotók

Adatlap