Sajnos a járvány miatt az idén sem ünnepelhetjük olyan szabadon a Feltámadás ünnepét, ahogy ez a szívünk vágyaiban él: azzal a dicsőséggel és ünnepi áhítattal, ami a „Feltámadt Hőst”, Jézus Krisztust megilletné. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mivel lehetne kicsit mégis emelni az ünnep fényét, így keresgélés közben rábukkantam egy 1973-as felvételre, amely a dömsödi gyülekezet húsvéti ünnepéről készült. Pontos dátum nem volt a felvételen, de a szolgálatok sokaságából azt feltételezem, hogy 1973. április 22-én Húsvétvasárnap a délutáni istentiszteletről készülhetett a felvétel.

Nem tudom, hogy hányan szokták az első perctől kezdve az utolsó percig végighallgatni ezeket a régi hanganyagokat. Nekem általában legalább háromszor, négyszer kell, mire elkészülök velük, de vannak részek, amiket 10–15-ször is meg kell hallgatnom a digitalizálás és „restaurálás” során. Ezért számomra mindig öröm, ahogy ezek a poros felvételek a többszöri hallgatás hatására folyamatosan megnyílnak előttem. Ahogy a teljesen érthetetlen költeményből sikerül végre egy sort megérteni és ez alapján megtalálni a verset az interneten, úgy hirtelen értelmet nyer a „zaj”.

Ráadásul ezeken a régi felvételeken a hitelődeink mintha nekünk is üzennének. Döbbenetes élmény jelen körülmények között hallgatni a 48 évvel ezelőtti igehirdetés egyik fő gondolatát: a tanítványok Nagypéntek után félelemmel, bezárkózva, de közösséget alkotva voltak együtt, és ebbe a tanítványi közösségbe jelent meg a feltámadt, békét hozó Krisztus. Mintha csak rólunk szólna ez, de 2021-ben. A járvány miatt mi is félelemmel, maszkokba „bezárkózva” vagyunk online, telefonos vagy 1.5 méteres „közösségben”. „Békesség néktek!” – szólt Krisztus a tanítványoknak, melyre most nekünk is nagy szükségünk van. Szívből ajánlom az igehirdetés meghallgatását!

A felvétel itt-ott már eléggé megkopott, sőt van, ahol a szalag is megnyúlt és emiatt a hang „hullámzik”. Ezeken már nem lehet segíteni, de nem akartam kivágni őket, mert véleményem szerint még így is értéket hordoznak. Segítségül lentebb megtalálható néhány vers és ének szövege, melyek elhangzanak az istentiszteleten – csak hogy segítsen bennünket a felvételek hallgatása közben.

Sajnos nem mindenhol sikerült beazonosítani a szolgálattevőket. Ha valaki felismer testvéreket a hangfelvételekről, kérem írja meg emailben (info@domsodibaptista.hu) vagy a lenti hozzászólásokban!

Szolgáló testvérek

Szövegkönyv

1. A halál legyőzőjének...

A hit hangjai 84.

2. Bevezető imádság

3. Igeolvasás

János evangéliuma 20:19–21

4. Örvendetes napunk támadt...

Evangéliumi Vegyeskarok 123.

Örvendetes napunk támadt,
Jézus Krisztus mert feltámadt.
Örvendjünk, vigadjunk,
vígan mind most mondjunk
hálát, halleluját!

Szent asszonyok a kősírhoz
Visznek fűszert a Krisztushoz.
Örvendjünk, vigadjunk,
vígan mind most mondjunk
hálát, halleluját!

Fájdalmuk nagy örömre vált,
Fényes angyal eléjük állt!
Örvendjünk, vigadjunk,
vígan mind most mondjunk
hálát, halleluját!

5. Igehirdetés

6. Egy üdvöt, mely tökéletes...

Evangéliumi Karénekek 147.

Egy üdvöt, mely tökéletes
Hozott Jézus nekünk.
Ragadja meg üdvszomjasan
E kincset kebelünk.

Ne kétkedjél az Úr szaván,
Ha fel nem foghatod.
Többet tesz éretted az Úr,
Mint elgondolhatod.

Igéje tiszta, mint a nap,
S igérete dicső.
Teljes Megváltó Jézusunk,
S teljes Üdvözítő.

Ő meghalt, feltámadt és él,
Szentlelke működik.
Munkája mind tökéletes,
Ment, szentel, üdvözít!

7. Gondolj a Golgotára!

Ha keresztet látsz valahol,
Gondolj majd a Golgotára!
És nehezedjék szívedre
A Mester tragédiája.

Ne úgy, hogy féltékenység volt.
Ne úgy, hogy papi irigység.
Ne úgy, hogy a győztes Róma
pilátusi közömbösség.

Ne úgy, hogy mások bűnéért
Vitte a töviskoszorút,
és másokért… ostorozva
Szenvedett megvetést és gúnyt.

Ne úgy, hogy másokért halt meg.
Úgy, úgy, mint aki nem akar
És nem is tud mást mondani,
Csak annyit, hogy: ”Énérettem!”

Ha keresztet látsz valahol,
Kulcsold imára majd kezed!
Ígérd meg a Mesternek, hogy
Életed a kezébe leteszed!

8. Könyörgés húsvéthoz (Kárász Izabella verse)

Húsvét!
Ragyogd be nagypénteki gyászunk,
hogy ne fájjon az emberek romlása,
hogy legyen minden sírba betett szívnek
csodálatos, nagy, szent feltámadása!

Húsvét!
Hirdesd, hogy nem hal meg a lélek,
nem sínylődik a poklok kapujában,
ha elfogadja Urának a Mestert
egy csodálatos, szent feltámadásban!

Húsvét!
Támaszd fel mindazt, aki meghalt,
holt szívvel bolyong, keresvén a tájat,
ahol megsebzett, megkínzott szívére
nagypéntek után húsvét üdvre árad.

9. Láttad Őt, mikor megfeszítették?

Láttad Őt, mikor megfeszítették? Ó, láttam!
Bűnös szívem remeg, remeg, remeg...
Láttam Őt, mikor megfeszítették!

Láttad Őt, mikor a szeget verték? Ó, láttam!
Bűnös szívem remeg, remeg, remeg...
Láttam Őt, mikor a szeget verték!

Láttad őt, mikor a lándzsát döfték? Ó, láttam!
Bűnös szívem remeg, remeg, remeg...
Láttam Őt, mikor a lándzsát döfték!

Láttad őt? A nap is sötétté lett... Ó, láttam!
Bűnös szívem remeg, remeg, remeg...
Láttam Őt. A nap is sötétté lett.

Láttad Őt? Temetni a holttestét? Ó, láttam!
Bűnös szívem remeg, remeg, remeg...
Láttam Őt, temetni a holttestét.

Láttad Őt, amikor feltámadott? Ó, szívem éled,
úgyhogy ujjong, ujjong, ujjong!
Láttam Őt, amikor feltámadott!

10. Te légy velem...

Bárány dicsérete 94.

Te légy velem, Tehozzád vágyom én,
Utamon itt, e siralom völgyén.
Mikor vihar dühöng ez utamon,
Olyankor is Te légy vigasztalóm!
Minden napon Te légy velem!
Tenélküled nincs életem.
Mindvégig énmellettem állj,
Míg értem jön majd a halál!

Utaimon Te adj irányt mindig,
Ígéreted bírom s ez bátorít.
Tenélküled egy nap sem élhetek,
Imáimat, Uram, ó halljad meg!
Minden napon Te légy velem!
Tenélküled nincs életem.
Mindvégig énmellettem állj,
Míg értem jön majd a halál!

Hozzám hajolj kegyelmesen, Uram,
Úgy elmúlik keservem, fájdalmam.
Nem bánkódom és nem panaszkodom,
Íme, Uram, hálámmal áldozom!
Minden napon Te légy velem!
Tenélküled nincs életem.
Mindvégig énmellettem állj,
Míg értem jön majd a halál!

11. Napsugaras drága húsvét (Mészáros Sándor verse)

Napsugaras drága húsvét
Ragyogj ránk mint régen,
Örömtüzek gyúljanak ki
Földön és az égen!
Mennyeiek földiekkel
Zászlót bontsunk mára,
Föltámadott a mi lelkünk
Igaz Messiása!

Hosszú, hosszú kálváriánk
Könnyel, vérrel ázva,
Elhagyatva mindenkitől
A földig alázva...
Nagypéntekünk után hamar
Harmadnapod jöjjön!
Mély gyászunkban első hitünk
Egyre jobban nőjön.

Napsugaras drága húsvét
Jöjj el örömöddel.
Hitetlenség hideg kövét
Szívünkről gördítsd el!
Szálljon lelkünk angyalszárnyon,
Hozsannákat zengjen,
Feltámadott Jézus Krisztus,
Öröm van a mennyben!

Napsugaras drága húsvét
Addig maradj nálunk,
Míg betelik szent örömmel
Forró kívánságunk:
Minden ajak Jézust szólja,
Minden nyelv őt áldja,
Minden szívnek csak egyedül
Ő lesz boldogsága!

12. Dicső égből jött le értünk Jézus

Dicső égből jött le értünk Jézus,
Hogy megváltson Ő, a hős vezér.
Homlokát tövis sebezte mélyen,
Keresztről földre hullt a drága vér.
Megváltónk él, Megváltónk él!
Halált legyőzte, zengj halleluját!
Megváltónk él, örökké él
És készít dicső hazát.

Milyen mély volt ég és földnek gyásza,
Mily szentté lett Jézus Golgotán.
Sötét éjre vált a napsugára,
Angyalok sírtak fent a menny honán.
Megváltónk él, Megváltónk él!
Halált legyőzte, zengj halleluját!
Megváltónk él, örökké él
És készít dicső hazát.

13. Péter Húsvétra vár (Túrmezei Erzsébet verse)

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek‑e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felettem!

14. Elmúlt az éj, itt a hajnal...

A hit hangjai 92.

15. Amerre most jár (Túrmezei Erzsébet verse)

Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét… azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Ellátogatni kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezer emlékű út alatt.

Nekem ez a vágy idegen maradt.
Más volt a vágyam: Nőtt… növekedett…
lett belőle sóvárgás, akarat,
követelés: egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.

Nem von a régi csodák földje.
Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt ujjongva hirdet
a százvirágba zsendülő határ.
S az élő Krisztus feltámadva jár.
Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem
vak szemét nyitja színre, fényre meg.
S bár útait szememmel el nem érem,
A lelkemen sejtésük átremeg.

Mért mennék messze, idegen vidékre
keresni, földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit követni:
Az élő Krisztus lépteit.

16. Húsvét van, nagy ünnep, örömnap!

Evangéliumi Vegyeskarok 124.

Húsvét van, nagy ünnep, örömnap!
Krisztusunk feltámadt, szűnjön gyász és bánat!
Húsvét van, nagy ünnep, örömnap!

Ujjongjunk, mert győzött Jézusunk!
Rabságunk megtörte, üdvöt nyertünk Tőle.
Ujjongjunk, mert győzött Jézusunk!

Áldjuk hát az élet szent Urát!
Szolgáljuk Őt híven boldog, tiszta szívvel!
Áldjuk hát az élet szent Urát!

17. Húsvét (Sitkei Béla verse)

Századok szárnyán szálló képzeletem,
Megpihen egy régi kedves történeten.
A hálátlan világ „feszítsd meg-et kiált!”
Isteni Báránynak szörnyű csúfos halált.

Feltűnik előttem a Golgotának képe,
Farizeusoknak álnok hazug népe,
Elvakult emberek gúnyos kacagása,
A szeretet köpdösése, megostorozása.

E szomorú látomásra szívem összetörne,
Ha nem tűnne fel előttem világosság fénye,
És most látom győzelmét a jónak,
Kősírjából feltámadni kedves Megváltómat.

Hiába volt az emberek öröme, önzése,
Hiába volt a szeretet bilincsbe vésve,
Nem árthatott meg neki az ördög cselvetése.
Feltámadt és mindörökre dicsőség a bére.

Azóta századok gyorsan elrepültek,
Jézus Te várod ma is a szívünket,
Bánthat a világnak ezernyi rút gondja,
Csak Tied lehessünk lelkünk Megváltója.

Feltámadt Mester Drága Jézusunk,
Kérünk itt mindnyájan, kik Tied vagyunk,
Tekints e napon gyermekeidre,
Hadd legyünk Tied mindörökre!

18. Jézus él! Én is vele...

A hit hangjai 87.

19. Áldás

Adatlap