Ma, virágvasárnap előtti szombaton írom ezeket a sorokat. Valamikor réges-régen, amikor még nem volt internet, ilyenkor írtuk a húsvéti képeslapokat szeretteinknek. Aztán jött a telefonos korszak – már amióta hozzá lehetett jutni vonalas telefonhoz, majd a baptifon és persze a net.

Képeslapot már évek óta nem küldök senkinek. Egyet azért eddig még minden évben kaptam egy majdnem 100 éves öreg barátomtól, akit aztán mindig fölhívok. Most, hogy a koronavírus megakadályozza, hogy az istentiszteletek után személyesen beszélgethessünk és áldott húsvétot kívánjunk egymásnak, marad a telefon meg az internet.

Kihasználva ezt a kitűnő lehetőséget, amit Pálfi Zsoltnak köszönhetünk, kívánok Mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak, időseknek és fiataloknak, egészségeseknek és betegeknek a körülmények ellenére is örömteli virágvasárnapot, csendes nagyheti – különösen nagypénteki – hálás emlékezést Megváltó Urunk értünk vállalt szenvedésére és kínhalálára, és örvendező húsvétot, mert „Krisztus föltámadott, bizonnyal föltámadott”!

Írjatok egymásnak, akinek pedig nem lehet, annak telefonáljatok! Legalább így, meg imádságban tartsuk a kapcsolatot!