A közelmúltban olvastunk egy aranyos kis történetet:

„Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, s mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig volt ez így, nap mint nap, a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a hibátlan edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen látta el a feladatát. De a szegény törött cserép szerfölött szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál. – Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordó így válaszolt a cserépnek: – Észrevetted, hogy az ösvényen a virágok csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.”

Ez a kis történet rávilágít arra, hogy Istennek terve van velünk és az életünkkel. Lehet, hogy néha úgy érezzük haszontalanok vagyunk, de Isten számára fontosak és nélkülözhetetlenek. Lehet, hogy vannak hiányosságaink, de Istennek van hatalma arra, hogy ezen hiányosságokat az Ő szolgálatába állítsa. Bízzunk Istenben és adjunk hálát neki mindenért!

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”
(1 Thesszalonika 5:18)