Dr. Babós Lajos, nyugalmazott egyetemi docens és helytörténeti kutató osztott meg velünk egy érdekes kiskunlacházi történetet a múltból.

Élt egyszer egy Bak Sándor (1811−1866) nevezetű takács Kiskunlacházán, aki nem is a mesterségével foglalkozott leginkább, hanem a Bibliát olvasta állandóan, aminek aztán az lett az eredménye, hogy betéve tudta a teljes Ó- és Újszövetséget. Olyannyira, hogy ha megjelöltek bárhol egy szót vagy mondatot, képes volt folytatni a Szentírás szövegét.

Minderről Vörös János (1811−1865) nagytiszteletes számolt be utódjának, Könyves Tóth Kálmánnak (1837−1924), mielőtt még átvette volna szolgálatát az 1866-ban újonnan megválasztott lelkész. Panaszosan szólt a kivételes adottságú mesteremberről, mert akárhányszor csak találkozott vele, Bak Sándor mindig a Szentírásból idézett, s kérlelte a lelkészt, hogy ezt meg azt a tételt magyarázza meg neki.

Könyves Tóth Kálmán, hogy megbizonyosodjék e képességről, egyszer magához hívatta a takácsot, és vagy harminc kijegyzetelt szövegrészre kérdezett rá. S ez az egyszerű ember a harminc helyből nem tévesztett el egyetlenegyet sem! Egyszer azonban nem a kérdezett verset folytatta, s ekkor a lelkész azt hitte, hogy most sikerült megfognia. De csalatkoznia kellett, mert Bak Sándor így válaszolt:

mindjárt, kérem alássan, előre kezdtem két verssel, mert az is hozzá tartozik.

Mindezekről Könyves Tóth Kálmán számolt be a Vasárnapi Újság 1872/26. számában hozzátéve, hogy

távol áll tőlem minden nagyítás, s állításomat egy egész város lakossága igazolhatná.

Bak Sándor egyébként 1811. december 19-én született Kiskunlacházán, és hunyt el 1866. szeptember 27-én. 1833. november 20-án vette feleségül Bakó Erzsébetet (1813−1849), akitől hét gyermeke született. A gyerekek közül csak négyen érték meg a felnőttkort, akikről nem szól a fáma, hogy örökölték‑e apjuk szellemi képességét.