Mostanában nagyon érdekel minden olyan téma, amely a tudomány és a hit kapcsolatáról szól, ezért érdeklődve olvastam el egy néhány héttel ezelőtt kölcsönkapott könyvet. Az „Isten ábécéje” szerzője – ez volt a könyv címe – az a Francis S. Collins orvos-génkutató, aki a nemzetközi Humán Genom Projekt vezetőjeként irányította az emberi DNS feltárását és az összes benne található gén azonosítását. Ez a 2006-ig tartó majd 16 éves munka egy óriási előrelépés volt az emberiség számára, mert új kapukat nyitott az orvostudomány számára a betegségek sokkal hatékonyabb gyógyításához.

Hogy értsük, hogy ez milyen hatalmas munka lehetett, gondoljunk bele, hogy az emberi testben körülbelül 37,2 billió (azaz 37 200 000 000 000) sejt van, és minden egyes sejtben található 23 kromoszómapár, melyekben körülbelül 3 milliárd (azaz 3 000 000 000) információ van eltárolva egy nagyjából 180 cm hosszú spirálban, a DNS-ben. Ugyanaz a 3 milliárd adat minden egyes sejtünkben. A Humán Genom Projekt ezt a 3 milliárd adatot térképezte fel és azonosította be.

Az utóbbi időben a tudomány érezhetően egyre nagyobb eredményeket ér el, és így egyre többet tudunk meg mi is magunkról és a körülöttünk lévő világról. Azonban ezek a tudományos eredmények gyakran ellentmondanak a Bibliában leírtakkal. Például hogyan lehet összeegyeztetni azt, hogy a Biblia alapján végzett számítások szerint körülbelül 6–8 ezer évvel ezelőtt 6 nap alatt teremtette Isten a világot, azzal, hogy a tudomány szerint úgy 14 milliárd évvel ezelőtt egy ősrobbanással jött létre a világegyetem? Vagy mit gondoljunk arról, hogy a Biblia szerint Isten teremtett minden élőlényt az emberrel együtt, viszont Darwin evolúciós elmélete szerint minden élőlény egy közös ősből fejlődött ki természetes kiválasztódás által?

A könyv szerzője, Francis S. Collins vallásos szülők gyermeke volt, de ő maga istentagadó lett. Mégis idővel a tudományon keresztül megtalálta Istent. Tudósként azt vallja, hogy a tudomány és a hit nem kell, hogy kizárja egymást, még akkor sem, ha látszólag a tudomány ellentmond a Bibliában leírtaknak. Ebben a könyvben is egyfelől génkutatóként, másrészt hívő keresztényként érvel a teremtés kontra evolúció kérdésben.

A Földön lévő minden élőlénynek (beleértve a növényeket is) saját DNS-ük van, mely tárolja az élőlény minden fizikai tulajdonságát, amit utódaiban is tovább örökít. A gének (a DNS-ben található kisebb-nagyobb szakaszok) határozzák meg, hogy hogyan nézünk ki és milyen képességeink vannak. Egy egér, egy rovar, egy fa vagy egy ember DNS‑e jelentősen különbözik egymástól, ezért olyan különböző és sokszínű a természet.

Azonban az eltérő élőlények DNS-ében lévő géneket jobban megvizsgálva arra jutottak a kutatók, hogy ez a különbözőség mégsem akkora, mint gondolnánk. Egy egér DNS‑e például 92%-ban ugyanaz, mint az emberé, a csimpánzé 98%-ban egyezik. Még egy muslinca DNS-ével is 44% az egyezőség. Sőt! Sok esetben a gének különböznek ugyan, de a gének egymás utáni sorrendje a DNS-ben azonos még nagyon különböző fajok esetében is. Hogy lehetséges ez? A tudomány szerint csakis úgy, hogy minden élőlénynek egy közös ősből kellett kifejlődnie. Collins is határozottan állítja, hogy ezek a tények egyértelműen igazolják Darwin evolúciós elméletét.

Szóval, ha az evolúció igaz, maradt‑e hely Istennek?

- teszi fel a kérdést a szerző. Ha az evolúció igaz, mi szükség Istenre? Sok ember próbálja magának megválaszolni ezt a kérdést, helyesen vagy helytelenül. Az ateista (istentagadó) szerint ez egyértelmű bizonyíték, hogy Isten nem létezik, de mi van, ha Isten az evolúción keresztül munkálkodott? Ha Mózes első fejezeteiben a teremtés leírását nem szó szerint kell értelmezzük, hanem csak mint egy példázat, amivel gyakran élnek a Biblia szerzői? Vagy honnan jön az „erkölcsi törvény”, mely az embert belülről, a lelkiismeretében a jó megtételére és a rossz kerülésére kötelezi, ha nem Istentől? Az agnosztikus ezekre azt mondja, hogy „Jó. Akkor nem lehet eldönteni, hogy van‑e Isten.” Ez sokaknak egy kényelmes alaphelyzet. Azonban ez az álláspont csak akkor védhető, ha teljesen meg lett vizsgálva az összes bizonyíték Isten létezése mellett és ellene, amire nagyon kevés ember veszi a fáradságot.

Az elmúlt évtizedekben született két elmélet, mely próbálja megmagyarázni Isten szerepét az evolúcióban. Az Intelligens Tervezés elmélete szerint a természetes kiválasztódás nem hozhatott létre egyszerűsíthetetlen komplexitású rendszert, mivel maga a funkció, amin a kiválasztódás végrehajtódhatna, csak akkor jelenik meg, mikor már valamennyi alkatrész a helyén van. Bonyolult mondat, de hogy jobban értsük gondoljunk arra, hogy az evolúció szerint mindig csak egy apró dolog változik a DNS-ben, aminek talán néhány generáción keresztül még semmi hatása sincs. Sok ilyen véletlenszerű apró átalakulás hatására jelenik meg valami látható változás később az utódokban akkor, ha az utódnak valami „előnye” származik belőle. Erről szól a természetes kiválasztódás. Azonban ilyen véletlenszerű apró változások eredményeképpen hogyan jöhetne létre mondjuk egy teljesen funkcionáló, rendkívül összetett szem, amely egyetlen apró „alkatrésze” nélkül már nem működne? Az Intelligens Tervezés támogatói szerint vannak olyan egyszerűsíthetetlen komplexitású rendszerek – mint például a szem -, melyek nem jöhetnek létre véletlenek sorozataként. Ezért kell lennie egy intelligens tervezőnek, aki ezt a folyamatot irányítja. Tehát ezen elv szerint kell Istennek léteznie, aki az evolúciót folyamatosan irányítva teremtett meg bennünket.

A másik elmélet, a Teisztikus (Isteni) Evolúció azt mondja, hogy az élethez szükséges feltételek olyan gondosan beállított fizikai törvények mentén alakultak ki, melyeknek a legminimálisabb eltérése esetén az élet már nem létezhetne. Ilyen pontosan beállított és összetett szabályrendszer nem jöhetett létre magától, így az univerzum keletkezése egy intelligens tervező nélkül elképzelhetetlen. Az elmélet szerint Isten alkotta meg a fizikai törvényeket, szabályokat, melyek hatására kialakult a világegyetem nagyjából 14 milliárd évvel ezelőtt és később az élet a Földön. Mivel a szabályok a kezdetnél már léteztek az evolúcióhoz is, így miután a folyamat beindult, már nem volt szükség egy újbóli természetfeletti beavatkozásra.

Mindkét elv szerint az ember és az emberszabású majmok egy közös ősből fejlődtek ki. De akkor mi a helyzet Ádámmal és Évával? Az embert nem Isten teremtette? Az ember abban különbözik az állatoktól, hogy az „erkölcsi törvény”, a jó és a rossz ismerete belénk van kódolva a lelkiismeretünk által. A Biblia szerint Isten az élet lehelletét lehelte az emberbe, mikor megteremtette Ádámot. Talán ez egy allegorikus kép, és talán azt írja le, hogyan kaptuk Istentől a szellemi természetünket és az „erkölcsi törvényt”. Talán így vált az emberszabású állati ősünk az első emberré...

Persze ezek csak elméletek és egyik sem bizonyítható jobban, mint a másik. Ezért kerüljük bármelyikhez is a túlzott ragaszkodást. Senki nem tudhatja pontosan, hogy Isten milyen módon teremtette meg ezt a csodálatos világot. Ő képes arra is, hogy csupán 6 nap alatt hozzon létre egy univerzumot a számunkra, ha éppen úgy akarja. Ezért – véleményem szerint – aki ebben hisz, az maradjon meg a hitében azzal a tudattal, hogy egy Mindenható Istennek ez sem lehetetlen.

Ezt a kis összefoglalót inkább azok számára írtam, akik próbálják megtalálni a harmóniát a tudomány és a hit ellentmondásai között. Szerettem volna megosztani a könyv gondolatait velük: a tudomány és a hit nem feltétlenül ellenségek. Nem szükségszerű, hogy a tudomány megölje a hitet.