Néhány hete még együtt hallgattuk Isten igéjét a dömsödi imaházban Mariska nénivel. Az istentisztelet végén a szokásos „Hogy vagy?” kérdésünkre is a megszokott választ kaptuk: „Jól, csak a lábam ne fájna…” Akkor még nem gondoltuk, hogy utoljára mondta nekünk ezt a mondatot. Néhány napja aztán nagy megrendüléssel hallottuk a hírt, hogy szeretett testvérnőnk hazaköltözött az égi honba, ahová mindig is vágyott.

Várkonyi Lászlóné Tassi Mária 1925. március 20-án látta meg a napvilágot hívő szülők második gyermekeként. Szülei földművesként dolgoztak. Dabon nevelkedett, elemi iskoláját is itt végezte.

A második világháborúban egy sajnálatos balesetben elvesztette édesapját, később a bátyja fogságba került, így be kellett segítenie a nehéz férfi munkába a földeken. Közben szorgalmasan látogatta a helyi baptista közösség alkalmait.

1940. szeptember 29-én merítkezett be a Dabi Baptista Gyülekezetben id. Molnár Sándor által. Már ekkor tudta, hogy az Urat akarja szolgálni egész életében. Mindvégig aktív részese volt a gyülekezet életének: énekhangjával nemcsak az énekkarban dicsérte Istenét, hanem duettekben is gyakran hallottuk őt. Szívesen és örömmel énekelt bárkivel a gyülekezetben. Az énekkar mellett a gyülekezet zenekarában is szolgált, mandolinon dicsérve az Urat. Gyülekezetének haláláig hűséges tagja volt.

1951-ben ment férjhez Várkonyi Lászlóhoz, akivel boldog házasságban éltek. Két gyermekük született, Mária és László. Sajnálatos módon korán özvegységre jutott. Szeretetben és békességben, egyedül nevelte fel gyermekeit, ennek ellenére soha nem panaszkodott, mindvégig hittel, békésen tűrte sorsát.

Aktív éveiben dolgozott a vasboltban, a tejivóban és végül az ABC-ben, ahonnan 1982-ben vonult nyugdíjba. Sokan ismerték és szerették a faluban.

A jó Isten megengedte, hogy nyugdíjas éveit szerető családja körében tölthesse, és megkímélte a hosszas és fájdalmas betegségektől is. Szabadidejében sokat olvasott, szeretett rejtvényeket fejteni. Sok örömet lelt unokáiban, dédunokáiban, akiket szívesen tanított régi baptista énekekre.

Példás emberi életet élt, mindenki szerette és tisztelte. Élete utolsó percéig példaként szolgálhat mindannyiunknak a hűséges Krisztus-követésben.

Temetése 2020. október 6‑án volt a dabi temetőben. A dömsödi körzetből is sokan álltunk mély megrendüléssel kedves Mariska néni sírja mellett. Azzal a hittel búcsúztunk tőle, hogy odaát Isten szerető karja fogadta őt, hiszen „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon.” II. Timóteus 4:7–8