A gyülekezetben több évtizede hallottam először a „Karácsonyi oratóriumról”. A nagybetűs KARÁCSONYI ORATÓRIUMról, melyet az idősebb testvérek olykor-olykor felidéztek, és mély áhítattal meséltek nekünk, fiatalabbaknak a „karácsonyi csodáról”. Mi pedig talán irigykedtünk mindig egy kicsit, mert nem lehettünk részesei ennek a nagy eseménynek.

Kereken 50 évvel ezelőtt a dömsödi énekkar élete talán legnehezebb szolgálatát vállalta fel, mikor 1970 karácsony másnapján előadott egy majd 40 perces zeneművet, Rückert Ágoston: Betlehem felé! című karácsonyi oratóriumát. A műben szólók, duettek, női‑, férfi- és vegyeskarok hallhatóak, melyek rengeteg gyakorlást igényeltek.

A csillogó szemű visszaemlékezések miatt mindig vágytam rá, hogy megtudjam, milyen is volt ez az oratórium, míg egyszer néhány éve valaki véletlenül megemlítette, hogy hát erről készült hangfelvétel is. Azóta ott motoszkált a fejemben, hogy ezt a felvételt meg kellene menteni az utókornak. Ez azonban nem volt olyan egyszerű, mert az 50 évvel ezelőtti régi orsós magnószalagokat már lehetetlen volt visszajátszani. Aztán egy évvel ezelőtt egy működésképtelen orsós magnetofont végül sikerült működésre bírni, így lehetővé vált, hogy a több évtizede rögzített hangok újra felcsendüljenek. Hálásak lehetünk, hogy Tassi László, a nagybátyám, annak idején gondolt rá, hogy felvegye és megőrizze ezt a nagy kincset.

Ráadásul nem is egy, hanem két felvétel is készült: egy a főpróbáról és egy magáról az ünnepségről. A főpróba felvétele kicsit jobb minőségben maradt fenn, ezért most többnyire ez lesz hallható lentebb az ünnepségen elhangzott ismertetővel és szolgálatokkal összevágva. Azért az utókor számára mind a két felvételt megőrizzük, most már a gyülekezeti archívumban. Az énekszöveg itt-ott nehezen érthető a megkopott felvételeken, ezért lentebb ez is megtalálható olvasható formában.

És hogy mit üzen nekünk ez az 50 évvel ezelőtti karácsony? Egy nagy gyülekezeti összefogásról mesél, egy lehetetlen küldetésről, melyre még 50 év után is emlékeznek idősebb testvéreink. Az énekkar egyszerű emberekből állt: nem volt senki sem operaénekes, sem énekművész vagy zenei végzettségű, hanem egyszerű falusi emberek voltak; és biztos vagyok benne, hogy remegő lábakkal és hanggal álltak ki annak idején, hogy elénekeljék tökéletlen tehetségükkel, mégis a legjobb tudásuk és képességük szerint a szólójukat, duettjüket vagy a szólamukat a különböző tételekben. Leküzdötték félelmeiket, és vállalták a kemény munkával, a több hónapos gyakorlással járó szolgálatot, mert Istent szerették volna dicsérni ezzel is. Ez jó példa lehet számunkra: Istenre bízva magunkat sokkal többre vagyunk képesek, mint ami az egyszerű tehetségünkből telik. Istennel semmi sem lehetetlen! Odaszánva képességeinket, Vele együtt mi is olyan nagy dolgokat tehetünk, amikre talán 50 év múlva ugyanígy vissza lehet majd emlékezni...

Röviden a műről

A szerzőről és a mű keletkezéséről nem sokat tudunk. A partitúra elején egy rövid címzés olvasható:

A címlap alján lévő jegyzetből még annyit megtudunk, hogy „Szövegét németből magyarra fordította és rajzolta: Tóth Dániel, Budapest, 1953”. Ebből feltételezhető, hogy valahonnan német nyelvterületről kerülhetett hozzánk Dömsödre a zenemű. Akkoriban a baptista karmesterek nagyon szoros kapcsolatban voltak egymással, és gyakran cseréltek vagy vásároltak egymástól kottákat. Tudjuk, hogy a gyülekezet akkori karmestere, Tassi Imre is fizetett az oratórium kottáiért, hogy megszerezze azt a Dömsödi Gyülekezet részére.

A 29 oldalas partitúra 5 részből, összesen 23 tételből áll (egyet, a 13.-at nem énekelte el az énekkar). Az első rész „Az atyák vágya és reménysége” az emberek szomorúságát és borús hangulatát idézi, mert nem látják még a kiutat a lelki sötétségből. Ebben az állapotban érkezik a második részben a próféta szava, mely megjövendöli egy Király érkezését. Ez „A születés megjövedölése” című szakasz Gábriel arkangyal látogatásával és Mária hálaénekével fejeződik be. A harmadik rész „Az ígéret beteljesedése”, mely elmeséli Jézus születését. Ezt követi „A pásztorok a mezőn” című negyedik rész, melyben hallhatjuk, ahogy az angyal hirdeti a Megváltó megszületését a pásztoroknak, majd a hirtelen megjelenő angyalkórus zengi: „Dics az Úrnak a magasban, és béke a földön az emberekhez”. Az utolsó, „Megtalálták és elhirdették” című ötödik részből megtudjuk, hogy a pásztorok hogyan kelnek útra a kisded Jézushoz, és hogyan mondják el mindenkinek a nagy örömhírt. A zárótételben a buzdítás már mindenki felé hangzik: „Jöjjetek mind, ó, emberek, Betlehemi jászolhoz! Jöjjetek bűnnel terheltek, mindenkinek üdvöt hoz!”.

A dömsödi énekkar mindössze kétszer adta elő a művet. Egyszer valamikor az 50-es évek végén (talán 1958-ban), melyről nem készült felvétel, egyszer pedig 1970-ben.

Szolgáló testvérek

Szövegkönyv

1. Előjáték

I. rész: Az atyák vágya és reménysége

2. Mély sötét borult a földre...

vegyeskar

Mély sötét borult a földre,
Szívverést alig hallod.
Istennek „Legyen” igéje
Elhoz‑e egy új napot?
Elhagyná az Úr, mit mond?
Próféták szava, mit szólt?
Elhagyná az Úr, mit mond?
Próféták szava, mit szólt?

3. Próféta szava

Denke István

Kelj fel hamar! Kelj fel és légy fényvilág!
Kelj fel és légy fényvilág!
Mert ím eljött és az Úr dicsősége rajtad feltámadott!
Az Úr dicsősége rajtad feltámadott!
Kelj fel és légy fényvilág! Kelj fel és légy fényvilág!

4. Meddig tart még a sötétség?

férfikar

Meddig tart még a sötétség?
Mind borúsabb lesz az éj!
Sehol nincs egy kis fényesség,
Elmúlik‑e a veszély?
Őrök fent a toronyban,
Múlik az éj valóban?

II. rész: A születés megjövendölése

5. De te, ó, Sion lánya, örvendezz!

Tassi Imréné (Borbély Etelka)

De te, ó, Sion lánya, örvendezz!
És te, Jeruzsálem lánya, örvendezz!
Íme, Királyod jő hozzád! Íme, Királyod jő hozzád!
Üdvözítő és Megváltó!
De te, ó, Sion lánya, örvendezz!
És te, Jeruzsálem lánya, örvendezz!
Íme, Királyod jő hozzád! Íme, Királyod jő hozzád!
Örvendezz! Örvendezz! Örvendezz! Örvendezz!
Jeruzsálem leánya! Királyod jő!
Örvendj, örvendj, örvendj!

6. Mi várunk Rád, Isten Fia!

vegyeskar

Mi várunk Rád, Isten fia, és örvendünk jöttödnek!
Ó, jöjj le égi trónodról, hozz megváltást népednek!
Ki Benned hisz, örökké él és várja szent Békédet!
Ó, áldd meg gyermekidet!

7. Elbeszélő

Tassi Ildikó és Tassi Rózsa

Gábriel angyalt az Isten elküldte Galilea szép városába, annak neve Názáret.
Egy ifjú nőhöz, ki el volt jegyezve egy férfivel, ennek neve József, a Dávid házából.
Az ifjú nőt Máriának hívták.
És az angyal bement Máriához és szólt:

8. Angyal

Horváth Mihályné (Molnár Margit)

Ne félj, Mária, te kedves nő!
Ne félj, Mária, te kedves nő!
Az Úr van veled, az Úr van veled.
Áldott vagy te az asszonyok között,
S áldott a méhed gyümölcse!
Üdvözlégy, Mária, ó, ne félj!
Üdvözlégy, Mária, ó, ne félj!
Íme, te fiat fogsz nyerni Istentől,
Annak nevét nevezd Jézusnak,
Mert Ő fogja népét megszabadítani
Minden bűnéből!

9. Mária dicséneke

női kar

Lelkem magasztalja az Urat!
Lelkem magasztalja az Urat!
És szívem örvend Istenben,
És szívem örvend Istenben,
Az én Megváltómban.
Mert reá tekintett szolgálóleányának állapotára.
Íme mostantól boldognak mondanak
Minden nemzetségek.
Mert nagy dolgokat cselekedett velem,
Mert nagy dolgokat cselekedett velem
A Hatalmas Úr! A Hatalmas Úr!
És szent az Ő neve!
S az Ő irgalmassága örökkön-örökké tart azokon,
Kik Őt félik.
Lelkem magasztalja az Urat!
Lelkem magasztalja az Urat!

III. rész: Az ígéret beteljesedése

10. Istennek legyen hála...

vegyeskar

Istennek legyen hála, (Hála legyen, Halleluja!)
Aki szavát megtartja, (Hála legyen, Halleluja!)
S a bűnösök vígaszát (Megtartja szavát, Halleluja!)
Leküldötte mihozzánk! (Zengjünk dicshalleluját!)

Mit a régi ősatyák (Hála legyen, Halleluja!)
Vágyták és óhajtották, (Hála legyen, Halleluja!)
Kérésüknél felettébb (Mit az ősatyák, Halleluja!)
Adta Isten kegyelmét! (Vágyták és óhajtották!)

11. Elbeszélő

Várkonyi Lászlóné (Tassi Mária)

Történt pedig azon időben, hogy elrendelte Augustus római császár, hogy mindenki beirattassék.
S ez a beírás volt a legelső, és akkor történt, mikor Ciréniusz volt a szír helytartó.
Mindenki elment, hogy összeirattassék, mind a maga városába.
Elment tehát ekkor József is Galilea Názáret nevű városából Júdeába,
Dávid városába, Betlehembe, hogy beirattassék Máriával, eljegyzett feleségével.
Történt, hogy mikor ott voltak, szülte Mária elsőszülött fiát.
Ekkor bepólyálta és elhelyezte őt a jászolba, mert nem volt helyük a vendégfogadó háznál.

12. Menny Királya a jászolban...

Mucsi Károly és Mucsi Aladárné (kissé bizonytalan, mert egyes visszaemlékezések szerint Mucsi Aladár és Mucsi Aladárné, aki az 1958-as előadáson is énekelte ezt a tételt)

Menny Királya a jászolban,
Gyermek lett Isten Fia.
Magasztaljuk háladalban,
Örvendünk, halleluja!
Áldunk, ó, Üdvözítőnk,
Hogy lettél mi Megmentőnk!
Áldunk, ó, Üdvözítőnk,
Hogy lettél mi Megmentőnk!

Bár szegényes istállóban
Fekszel szénán és szalmán,
Szívünk ujjong boldogságban
Szerető szíved irgalmán!
Szegény, gazdag, kicsi, nagy,
Mindnek Megváltója vagy!
Szegény, gazdag, kicsi, nagy,
Mindnek Megváltója vagy!

IV. rész: A pásztorok a mezőn

14. Elbeszélő

Almási Mihályné (Hudák Zsófia)

Pásztorok voltak Betlehemben kinn a mezőn, kik éjszaka őrizték a nyájat.
És íme, az Úr angyala lejött mennyből, s az Úr dicsősége körülvette őket, és ők megfélemlettek, és ők megfélemlettek!
De az angyal szólt hozzájuk:

15. Angyal

Ismeretlen (sajnos már nem tudjuk, ki énekel)

Ne féljetek!
Íme, én hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz.
Mert született néktek ma a Megtartó, mert született néktek ma a Megtartó!
Ki az Úr Krisztus!
Krisztus az Úr! Krisztus az Úr!
Dávid városában. S ez legyen nektek jelül:
Találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

16. Elbeszélő

Kovács Károly

És hirtelen megjelent az angyallal mennyei seregek sokasága, kik az Istent dicsérik, s így szóltak:

17. Dics az Úrnak!

vegyeskar

Dics az Úrnak! Dics az Úrnak! Dics az Úrnak a magasban!
Dics az Úrnak a mennyben!
Dics az Úrnak! Dics az Úrnak! Dics az Úrnak a magasban!

Dics az Úrnak a mennyben! És béke a földön, és béke a földön,
S az emberekhez jóakarat!
Az emberekhez jóakarat!
Dics az Úrnak! Dics az Úrnak! Dics az Úrnak!
Dics az Úrnak! Dics az Úrnak a mennyben!

V. rész: Megtalálták és elhirdették

18. Elbeszélő

Horváth Mihály

Mikor az angyalok tőlük a mennybe mentek, szóltak a pásztorok egymásnak:

19. Jertek, menjünk el mind Betlehembe!

férfikar

Jertek, menjünk el mind Betlehembe!
Jertek, menjünk! Jertek, menjünk!
S lássuk meg a dolgot, a dolgot, melyet az Úr megjelentett minékünk!
Jertek, menjünk el! Jertek, menjünk el!
Jertek, menjünk el! Jertek, menjünk el!
Jertek, menjünk Betlehembe!

20. Elbeszélő

Tassi László és Tassi Géza

Elmentek sietve, és megtalálták Máriát Józseffel és a kisgyermeket a jászolban.

21. Mert úgy szerette Isten e világot...

vegyeskar

Mert úgy szerette, mert úgy szerette Isten e világot,
Hogy adta egyetlen egyszülött Fiát!
Mert úgy szerette, mert úgy szerette Isten e világot,
Hogy adta egyetlen egyszülött Fiát!
Hogy mindenek, kik Benne hisznek,
Hogy mindenek, kik Benne hisznek,
El ne vesszenek!
Hogy mindenek, kik Benne hisznek,
Hogy mindenek, kik Benne hisznek,
örök életet vegyenek!
Mert úgy szerette, mert úgy szerette Isten e világot,
Hogy adta egyetlen egyszülött Fiát!

22. Elbeszélő

Ismeretlen (talán a fiatal férfiak közösen)

Amikor a pásztorok ezt látták, elhirdették e szavakat, miket az angyaloktól hallottak.
Erre visszatértek, és dicsérték Istent nagy örömmel!

23. Zárókar

Várkonyi György, női kar, férfikar, vegyeskar

Jöjjetek mind, ó, emberek,
Betlehemi jászolhoz! (Jöjjetek!)
Jöjjetek bűnnel terheltek,
Mindenkinek üdvöt hoz!

Jöjjetek mind, ó, emberek,
A Jézushoz jöjjetek! (Jöjjetek!)
Jöjjetek bűnnel terheltek,
Mindenkinek üdvöt hoz!

Jöjjetek mindenhonnan!
Jézus jött, Halleluja!
Jézus jött! (Halleluja!)
Jöjjetek mindenhonnan!
Jézus jött! Halleluja!
Jézus jött! Halleluja!

Jöjjetek mindenhonnan!
Jézus jött! Halleluja!
Halleluja!

Fotók

Adatlap