Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR, vagyok a te gyógyítód.

Mózes II. könyve 15. rész 26. verse

A betegség és szenvedés mindig nagyon nehéz téma a hívő emberek számára. Azt gondoljuk, hogy egy jó és szerető Isten nem engedné meg a betegséget a benne bízó embereknek, mégis a betegség és szenvedés létezik. Legtöbbször néhány nap alatt túljutunk rajta, de biztosan vannak az ismerőseink között olyanok, akikre azt mondhatjuk, hogy „jó emberek”, mégis több éven keresztül nehéz sors jutott nekik vagy csupán néhány év adatott meg számukra. Hát hol van ilyenkor Isten? Miért engedi meg ezt?

A világi emberek ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel ostromolnak bennünket, és talán mélyen belül néhányszor bennünk is megfogalmazódnak ezek a kérdések. Csak hallgatunk, mert legtöbbször mi sem értjük, hogy mi, miért történik. Sokszor nem tudhatjuk a választ. Azonban figyelmesen olvasva a Szentírást találunk néhány támpontot, ami gondolkozásra késztethet bennünket és segíthet ezt a kérdést talán jobban megérteni.

Először is, nem minden esetben Isten okolható a betegségünk miatt. Az emberi lét természetes velejárója, hogy megöregszünk, és egyre több probléma van a testünkkel. De ezt felgyorsítja, ha valaki mondjuk káros szenvedélyeknek él vagy elhanyagolja az egészségét. Isten okolható ezért? Határozottan nem.

A fenti bibliavers viszont egy olyan gondolatot közöl, ami azt sejteti, hogy néha Isten mégis beavatkozik az egészségünkbe. Rögtön azután, hogy hatalmas csodák által Izráel népe kijött Egyiptomból és átkelt a Vörös tengeren, az első történet, amit olvasunk, hogy a nép zúgolódott Márában Mózes ellen. Szomjasak voltak, de csak keserű vizet találtak. Isten próbatétele volt ez, amiben a nép elbukott, de Ő mégis megkönyörült rajtuk: arra utasítja Mózest, hogy egy ágat dobjon a vízbe és a víz rögtön ihatóvá válik. Azt olvassuk, hogy ezután adta Isten az első törvényeket és rendelkezéseket Izráelnek és elhangzik a fenti ígéret is: amíg a nép Istent és a rendelkezéseit követi, Ő nem fog rájuk bocsátani betegségeket és bajokat.

Tudjuk, hogy Izráel sokszor elfordult Istentől vagy lázadt ellene, és ilyenkor betegségek és bajok részesei lettek. Ezek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy Isten a betegséggel néha fegyelmezni akar bennünket. Eltévedtünk a helyes úttól, ezért ki akar zökkenteni a hétköznapok világából, hogy gondolkozásra késztessen bennünket az életünkről. De nem mondhatjuk azt, hogy mindig emiatt vagyunk betegek. Sokszor komoly hívő emberek is megbetegednek, olyanok, akik híven követik Istent. Éppen ezért nem szabad pálcát törnünk senki felett rejtett bűnöket keresgélve az életükben, mint Jób barátai tették a Bibliában. Sajnos a gyarló emberi természet viszont erre mindig kész, még Jézus tanítványai is belestek ebbe a hibába.

János evangéliumának 9. részében olvasunk a vakon született ember meggyógyításáról. Ott a tanítványok azt kérdezik, hogy „ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?”. Keresik a rejtett bűnöket. És mit mondd Jézus? „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” Hogy is van ez? Néha a betegség Isten dicsőségét szolgálja, hogy nyilvánvaló legyen nagysága más emberek előtt is?

Igen. Lehet azért vagy beteg, hogy Isten csodát tegyen, és ezáltal az Ő nagysága legyen látható. Nemrég majdnem mindannyian Covidosak voltunk, de miközben több millióan meghaltak a világban, a többségünknek nem esett komolyabb baja. Csodák ma is vannak. Lehet, nem látványos csodák, mert Isten orvosokat és tudósokat használ fel a gyógyításra, de gondoljunk csak bele, hogy milyen szokatlanul gyorsan készült el a védőoltás...

És ha nincs gyógymód a betegségemre? Isten elfordult tőlem? Biztosan nem. Gondoltál már arra, hogy lehet azért vagy beteg, mert küldetésed van? Nem szabad elfelejteni, hogy Jézus sem gyógyított meg minden embert Izráelben. Nem minden beteg gyógyult meg Jézus korában sem, csak néhányan. Isten bármikor meg tudna gyógyítani bárkit, de könnyű Őt úgy szeretni és bízni benne, amikor minden rendben van. Az igazi erő pont abban rejlik, ha a betegségben is kitartasz Isten mellett és akkor sem távolodsz el Tőle. Ezzel igazi példát tudsz mutatni másoknak és általad erőt nyerhetnek nem csak más betegek, de az egészségesek is. Lehet, hogy ebből áll a küldetésed.

Talán többen ismerik Nick Vujicic nevét. Ő egy ausztrál fiatalember, aki kezek és lábak nélkül született. Egy pillanatra képzeljük el az életünket kezek és lábak nélkül. Ő így éli a mindennapjait. Nem csoda, hogy már 10 évesen depressziósan öngyilkosságot kísérelt meg, de szerencsére ez meghiúsult és később elkezdte keresni, hogy Istennek vajon milyen terve van vele. Ma hívő keresztényként emberek millióit szólítja meg telt házas evangelizációi segítségével és sokan nyernek erőt a bizonyságtételei által. Ha egészséges emberként született volna meg, valószínűleg most átlagemberként élné az életét és sokakhoz nem jutna el az örömüzenet.

Nem lehet mindenki Nick Vujicic, de a közvetlen környezetedben lehetsz lámpás mások számára. Egészséges emberként ritkán találkozunk a legelesettebbekkel. Nem szándékosan, de elkerüljük őket. Egészségesként nem járunk kórházakba. Pedig Jézus pont a legelesettebbekhez fordult leginkább. Lehet azért betegszünk meg, hogy olyan embereket is elérjen Isten általunk, akiknek szükségük van néhány bátorító szóra. Más betegeknek, orvosoknak, ápolóknak... Így a betegség által eszköz lehetünk Isten kezében, míg egészségesen nem venné hasznunkat.

Nem kérdés, a betegség nehéz teher. De bátorítson bennünket, hogy az ember nem erre a földi létre teremtetett, hanem a mennyei létre. Lehet, hogy olykor nehéz itt a sorsunk, de annál nagyobb lesz a jutalmunk a mennyben, ha nem veszik el Istenbe vetett hitünk.

Pál azt írja a Korinthusbelieknek: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (II. Korinthus 4:16–18)

Kedves Olvasó! Ha megbetegszel, gondold végig, hogy nem Isten akar‑e neked üzenni valamit a betegséged által. Talán eltévedtél és helyre akar igazítani? Vagy talán küldetést adott neked? Akár így, akár úgy, az áldott Orvos lábaihoz bármikor oda lehet borulni, és Ő segíteni fog. Nem biztos, hogy úgy, ahogy mi gondoljuk, de biztosan úgy, ahogy a szükségünknek megfelelő. „Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” (Jób 5:18)

Gyülekezetként pedig fontos, hogy ott álljunk embertársaink mellett a nehéz helyzetekben. Imádkozzunk rendszeresen értük és kérjük Isten gyógyító erejét számukra. Jakab apostol is erre buzdít bennünket: „imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16)

Tegyük ezt most is...