Június 27-én egy forró szombaton kirándulni indult hét lelkes fiatal. Az út a dömsödi baptista imaháztól indult, reggel kilenc órakor. Rövid egyeztetés után búcsút intettünk Almási Misi bácsinak, aki éppen a kertben locsolt, és megcéloztuk a Velencei-tó környékén lévő Sukorót. A kocsikat a sukorói református templom mellett hagytuk, ahol a kitárt ajtókon orgonaszó hallatszott ki. Mint kiderült, e falak között tartott Kossuth Lajos a seregének haditanácsot 1848. szeptember 28.-án. Itt készítették elő a pákozdi csatát.

Innen indultunk el 11 kilométeres körtúránkra. Amíg el nem értünk az erdei ösvényhez, addig a községben sétálva gyönyörködtünk a szalmatetős parasztházakban és a modernebbnél modernebb nyaralókban. Igazán hangulatos volt.

A terep nem volt nagyon megerőltető, de annál izgalmasabb. Erdei állatok nyomait láttuk több helyen is. Az aljnövényzetben szaladgáló gyíkok itt-ott megmutatták magukat. A békés csendet a madárcsicsergés és a mi közösségépítő beszélgetéseink szakították meg. Az Angelika-forráshoz vezető út egy kiszáradt patakon keresztül csalinkázott ide-oda. A forrásnál megpihentünk, egy egyedül túrázó bácsival is szóba elegyedtünk, majd újult erővel folytattuk utunkat. A körünk vége felé elmentünk a sukorói néprajzi ház előtt is.

Ha már Velencei-tó, akkor jogosan kérdezhetnék, miért nem mártóztunk meg a vízben ezen a forró napon. Egyszerű a válasz, esővel ijesztgettek minket, ezért nem készültünk fürdőruhával. De a hőségre való tekintettel Gárdonyban fagyival hűtöttük magunkat.

Négy óra körül értünk vissza Dömsödre és kellemesen elfáradva váltak el útjaink.