Talán mindannyiunk egyik nagy kedvence a „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” kezdetű jól ismert keresztény himnusz. Gyönyörű dallamával és szép magyar szövegével nekem is nagyon sokat jelent ez az ének. Nem véletlen, hogy rákerült a legutolsó gyülekezeti CD‑nkre is.

Sokszor talán „temetési” énekként gondolunk erre a himnuszra, mintegy vágyódásként az Istennel való találkozásra a halál után. Talán ez azért van így, mert a legenda szerint a Titanic elsüllyedésének estéjén ez volt a legutolsó ének, amit a zenészek eljátszottak a halálra rémült utasoknak. Ennek megfelelően általában áhítatosan, lassan és lírai felhanggal énekeljük az éneket.

Azonban ha jobban megnézzük a szöveget, az ének egy másik oldalát is felfedezhetjük. A szöveg tele van utalásokkal egy ismert bibliai történetre, Jákób álmára: „fájdalmak útjain”, „nem lesz, hol nyughatom”, „kő lesz a vánkosom”, „mennyei grádicsok fényes sora”, „a szent angyalsereg mind nékem integet”, „új hittel a követ megáldom én”, „templommá szentelem”... – ezek mind az I. Mózes 28:10–22 verseit idézik. A történet szerint miután Jákób menekülni kényszerül bátyja haragja elől az elcsalt elsőszülöttségi jogok miatt, elfárad, és kimerülten elalszik a pusztában egy kövön. Álmában találkozik Istennel, most először igazán. A találkozás teljesen megváltoztatja Jákóbot, és elkezdődik egy Istenbe vetett hiten alapuló élet.

Mi is történik itt? Nemcsak valaminek – a földi életnek – a végét szimbolizálja az ének, hanem valaminek – egy Istennel való kapcsolatnak – a kezdetét is? Az én számomra ez utóbbi gondolat áll közelebb, mikor meghallom az ének dallamát. A „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” gondolat ezért szerintem inkább jelenti egy vágyódást az Isten megismerésére és az erre a kapcsolatra épülő életre, mint a vágyódást az elmúlásra és a mennyországi létre.

Talán néhányan tudják a gyülekezetben, hogy van egy kedvenc időtöltésem sok éve. Szeretek néha több szólamban énekelni egymagam. Ez elsőre valószínűleg furán hangzik, de a one-man acapella technikának az a kulcsa, hogy ugyanaz az ember felénekli az összes szólamot egyesével, egymás után egy-egy hangsávra, majd utána a technika segítségével összekeveri a szólamokat egy többszólamú énekké. Valahogy így hangzik az én egyik próbálkozásom:

Emiatt néha keresek kottákat az interneten is. Így bukkantam rá néhány évvel ezelőtt a BYU Vocal Point acapella énekegyüttes feldolgozására, ami nagyon megtetszett:

Szerettem volna megtanulni és elkészíteni a saját felvételemet magyarul. Annak ellenére, hogy rengeteg időt foglalkoztam vele és szinte fejből tudom már az összes szólamot, apró díszítést, sajnos nem sikerült igazán jó felvételt készítenem a zenemű széles hangterjedelme miatt. Ennek ellenére nagyon a szívemhez nőtt az ének és különösen ez a feldolgozás, mert úgy érzem, hogy ennek a feldolgozásnak a vidám, indulós, patetikus stílusa zeneileg jobban kifejezi azokat a gondolatokat, amiket az ének szövege számomra mond. Sokat énekeltem ezt a feldolgozást, de úgy 1 éve feladtam a próbálkozásokat és félretettem a kottákat, hogy majd lesz belőle egyszer talán valami...

És úgy néz ki, hogy lett. Áprilisban, a magyarországi koronavírus-karantén legvégén egy váratlan e‑mailt kaptam. A BYU Vocal Point levelet küldött mindazoknak, akik valaha is letöltötték ennek a feldolgozásnak a kottáját. Az e‑mailben egy meghívás volt egy nagyszabású projektben való részvételre, melynek célja az volt, hogy elkészülhessen a „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” egy virtuális, nemzetközi, közösségi bemutatója, mely reményt adhat ebben a nehéz időszakban az embereknek (ne feledjük, a világ számos országában még mindig tombol a járvány). Ehhez meg kellett tanulni az átdolgozott nagyzenekari verzió egy szólamát, és a részletes instrukciókat követve felvenni videóra május 8‑ig. Nem volt kérdés számomra, hogy benne akarok lenni.

A felvételt április végén készítettem a dömsödi imaházban, háttérben az öreg harmóniumunkkal. Szerettem volna egy kicsit így a számomra kedves dömsödi gyülekezetet is „magammal vinni” ebbe a nemzetközi összefogásba. 800 énekes és zenész küldte be végül 55 országból a hangfelvételét, melyeket több hónapnyi munkával egy videóba szerkesztettek össze a szervezők. Végül néhány nappal ezelőtt, augusztus 7‑én felkerült a YouTube-ra a végeredmény.

Reménykedem, hogy a rövid gondolataim elolvasása után az ének mondanivalója még inkább a lelkünkbe fog vésődni. Azt kívánom, hogy legyen ez a keresztény himnusz mindannyiunk szívében egy imádság, egy vágyódás egy új kezdet megélésére. Egy Istennel megújított kapcsolat kezdetére.

(Aki szeretne megtalálni a videóban, az a kórus első sorában, a sor közepétől kissé jobbra keresgéljen...)