A hívő élet megélése nem egy statikus dolog, növekedésre rendelt. Az élő hit halad mindig előre, mindig több lesz, növekszik, nem marad ugyanolyan. Vannak dolgok, tettek, melyek csak a gyermeki létre jellemzőek és vannak, melyeket csak felnőttként képes az ember megtenni. Ilyen a jó és a rossz megkülönböztetésére való képesség is, melyet a felnőtt értelemtől, bölcsességtől várhatunk csak el.

De hogyan jutunk ehhez a képességhez? Mint minden mást, ezt is „gyakorolni” kell. A gyermek kipróbál dolgokat és a tapasztalatai útján tanulja meg, hogy mi jó és mi rossz. De figyelik a körülöttük lévő világot, a felnőttek viselkedését is. Ezért mondja az ige, hogy „tanítóknak kellene lennetek”, hogy miközben a mi hitünk növekszik, a gyermekhitűek is tanulhassanak általunk. De ehhez fontos az engedelmesség Isten felé. Csak így juthatunk előrébb.