A fügefához kötözött szamár
Álmában se gondolta volna,
Hogy amikor a Király arra jár,
Őt választja a bevonulásra.

Addig senki nem igényelte,
Hámtalan hátán senki nem ült még.
Ki látta, mindenki lenézte,
Rajongó seregek nem követték.

Ha most sokan nem értékelnek,
Ne csüggedj el, kedves testvérem!
Majd nemes szolgálatra kérnek,
Ha a Mester érted is üzen.

Ha most megkötözött az élet,
Fogva tart a család, feladat,
Gyötörnek vágyak, kísértések,
Urad mindent megváltoztathat.

Életed, jövőd a kezében van,
Nem szólhatnak bele emberek.
Nem véletlenül vagy e világban,
Hidd el, ki van jelölve a helyed!

A Mesternek szüksége van rád,
Van, amiben te kellesz neki.
Te vagy az a kéz és az a láb,
Mely áldott tervét véghezviszi.

És ha majd üzen: Oldjátok el!
Tervét veled mások bár nem értik,
Indulj bátran, szent reménységgel,
S örülj nagyon, ha Urad dicsérik!

Gergely István