Mécses a te igéd
Sok évvel ezelőtt a dömsödi fiatalokkal kirándulni mentünk Tahiba több napra. Nem emlékszem már, hogy melyik évben történt, de késő ősz és hideg volt, és korán is sötétedett. Egyik nap, amikor a Pilisben túráztunk, hiába próbáltuk követni a helyes utat, egy idő után elvesztettük a nyomokat és nem találtunk újabb turista jelzéseket a fákon. Közben ránk esteledett és ott voltunk a sötét erdőben elveszve. Olyan sötét volt, hogy még egymást sem láttuk, noha közvetlenül egymás mellett álltunk. Nagyon eltévedtünk.
Áldás esője sötét fellegekben
Nehéz helyzetek, saját személyes életünk megpróbáltatásai könnyen elbizonytalaníthatják még az Istenben komolyan hívőket is. Mit tegyünk hát ilyenkor?
Éhezik és szomjúhozzák...
Jézus tanítványaiként nem szabad abbahagynunk a tanulást, Isten igazságának megismerését. Nem szoktunk belegondolni, de a "tanítvány" név mai szóval azt jelenti, hogy "akiket tanítanak". Ezért tanulnunk kell nekünk is az igazságot, mely nem könnyű feladat.
Ő megsebez, de be is kötöz
A betegség és szenvedés mindig nagyon nehéz téma a hívő emberek számára. Azt gondoljuk, hogy egy jó és szerető Isten nem engedné meg a betegséget a benne bízó embereknek, mégis a betegség és szenvedés létezik.
Az igaz szeretet mértéke
Ebben a világban a legtöbb ember hittől és vallástól függetlenül azt gondolja, hogy a legnagyobb és legszentebb érték a "szeretet". De ez a szó talán kiüresedetté vált napjainkra, ha arra gondolunk, hogy mennyi háborúság, harag és közöny van a világban.
Sötétségből világosságba
Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad.
Lázi bácsi naplójegyzetei
A napokban találtunk néhány tanulságos mondást, amiket Lázi Sándor publikált "Naplójegyzeteimből" címmel a Békehirnökben 1999-ben.
Kitekintés
Katona Béla pesterzsébeti lelkipásztor beszélgetett dr. Almási MIhály lelkipásztorral arról, hogy keresztényként hogyan kellene a halálhoz viszonyulnunk.
Ima a nagymamáért
Néhány hónappal ezelőtt a nagymamám váratlanul kórházba került, mert rosszul lett. Nagyjából akkor történt, amikor a vírus miatt a kórházak is teljesen le voltak zárva, így mikor a mentő bevitte, nem látogathattuk.
Van‑e értelme hajtani?
Elgondolkoztam, hogy ebben a rohanó világban vannak-e az embereknek céljai, vágyai, tervei, vagy csak a túlélésre játszunk.
A törött cserépedény
Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, s mindig egy teljes adag vizet szállított.
A kéz üzenete
A kezünkön öt ujj található, melyek az imádkozásainkban vezethetnek, hogy megmutassák kikért, miként imádkozzunk.
Lelki otthon
Az elmúlt időszakban 2020. március 15-én lehettünk utoljára az imaházban istentiszteleten. Úgy voltunk ott azon az alkalmon, hogy gyanítottuk, az imaház beláthatatlan ideig üresen fog maradni.
Kellenek‑e válaszok?
Március végén a Time magazinban megjelent egy vallásos cikk egy anglikán püspök, újszövetség kutató tollából a mostani világjárvány kapcsán "A kereszténységnek nincs válasza a koronavírussal kapcsolatban. Nem is kell, hogy legyen." címmel. Valóban így van?
Egy bezárt család
Több, mint egy évig volt bezárva Noé a családjával a bárkába. Csak egy ablak volt, nem volt terasz, nem volt internet, telefon, YouTube. Nem volt Facebook, sem Netflix. Csak az esőt hallották és a hullámok csapkodását.
Kapcsolódás egymáshoz
Egy időre elvétettek tőlünk a találkozás lehetőségei az imaházakban, ezek a legmagasabb szintű testvéri közösségépítő alkalmak. Az ember közösségi lény, különösen is a hívő ember. Hiányzik a gyülekezet, az igehirdetés, az énekek, a közösségépítő beszélgetés... Mit tehetünk? Gondoljunk egymásra! Hasznos, ha eszünkbe jut valaki, imádkozunk érte, esetleg föl is hívjuk. A telefonban azt is elmondhatjuk, […]
Templom nélkül
Almási Mihály lelkipásztor gondolatai a templom nélküli istentiszteletekről.
Új hozzászólások